GYÜMÖLCSVÁSÁRLÁS

A maláj konyha, eddigi tapasztalatunk szerint, főleg abban különbözik a thaitól, hogy lényegesen kevesebb zöldséggel dolgozik: tészta, rizs, hús és fűszer alapú, s pár nap után igazán hiányozni kezdtek a friss, nyers dolgok. S habár a településen egy helyen, túristás áron kínáltak ugyan pár gyümölcsöt, sejtettük, hogy a fő csapástól távolabb biztos találunk valami háztájit.

Így is lett. A sziget tetejéről útban hazafele, Móni fékezett, tolatott, majd egy fából tákolt stand előtt állva válogattunk: mangó, banán, rambután. Mind jöhet. És ráadásnak még egy egész Jack\’s fruit (jákófa gyümölcse) is.

ESTI FILM

Kilenc után értünk a tegnap este már bepróbált étterembe. A mai kínálat a hely előtti kis standra kipakolt pár ételre korlátozódik. Csirke vagy marha, piros vagy sárgás curryben. Sári megint csak sima rizst kért egy kis husival, Móni a marhára én a csirkére szavaztam. Valami belsőség lehetett, amit egyébként otthon nem eszek meg, itt mégis a szósz elvitte a hátán a dolgot. Egészen jó volt, habár nem lesz könnyű beadni a nagyinak, hogy a májas zuzapörköltet ezentúl csípős curry alappal készítse. Miközben kanalaztunk tekintetünk a sarokban kötelezően bekapcsolt tévére tapadt.

A téma helyi, de a felirat angol, így gyorsan fel tudtuk venni az esemény fonalát: városi fiú elvesz egy vidéki lányt, vannak bonyodalmak, cívódások és intrikák, de a végén minden jóra fordul és nagy lesz a boldogság. Sári bámulja és megállás nélkül lapátolja befelé az ételt. Nem kell noszogatni. Mi is rátapadunk, s azon vesszük észre megunkat, hogy nevetünk a viccesnek szánt részeken. És előlünk is elfogy az étel.