Négy éjszaka és három egész nap a thai fővárosban. Főleg evéssel és vásárlással telt az idő. Végre, papaya saláta, ragadós rizs és darabolt gyümölcsöt kínáló mozgó árusok lépten-nyomon. Volt pár tervünk, de mivel utazni már csak a városon belül kellett, így nem kötött minket különösebben az idő. Ez a pár nap már csak a ráadás volt.

CHATUCHAK: HÉTVÉGI PIAC

Kora reggel kisétáltunk a szállás utcájával szembeni buszmegállóhoz és vártuk a világ egyik legnagyobb piacára tartó buszt. Olyan volt ez, mint egy furcsa lottósorsolás. Mivel a menetrend, mint olyan, ismeretlen fogalom errefele, a jármű majd jön, amikor jön. Mi meg néztük, mikor érkezik a mi számunk. Hármas vagy hatvanhármas, hármas vagy hatvanhármas. A nyertes az, akinek keveset kell várnia. És tíz perc múlva ki is húzták a számunkat, jött a busz, helyünk is lett a hátsó sorban, ahol Sárinak pont jutott egy ablak: bámult kifele és élvezte, ahogy a szél belekap a hajába.

A piacon már reggel kilenckor nagy a nyüzsgés, s a tömeg egyre sűrűsödött. Elvesztünk a fedett standokat behálózó kis utcákban, sétáltuk az egészet körülölelő úton és válogattunk a felhozatalból. Kevés olyan dolog juthat eszünkben, ami itt nem kapható: a rózsaszín pincsiruhától kezdve a százéves mahagóni komódig. Baba hamarosan elaludt, mi meg nézegettünk lankadatlanul, mikor pár egyenruhás diák ránk köszönt: Tísőr Monika, Tísör Balazs!

A diákok, akiket három éve tanítottunk. Csak úgy szembejöttek a tizenkét milliós főváros zsúfolt piackomplexumában. Mi sem hittünk a szemünknek, de mielőtt elkezdhettük volna latolgatni egy ilyen találkozás esélyét, összeálltunk az ilyenkor szinte kötelező Facebook fotóra. Majdnem ekkora sikerként könyveltük el, mikor rátaláltunk arra a dologra, amit már napok óta Szent Grálként kerestünk: a müanyag fogkefetartóra. Ami nem csupán praktikus, de Sári is imádja és nem utolsó sorban kíváló, cuki ajándék. Egyből vettünk 15 darabot. Meg pólókat, felsőket, kókuszdiót és csokiba mártott jeges banánt.

JÁTSZÓTÉREN

Sári felébredt, s mivel a tömeg elérte a kritikus méretet, jobbnak láttuk távozni. De nem mentünk messze, csak a szomszédos park játszóterére. Babóca szeme egyből felcsillant, futott a hintához, nézte a mászókát és a pléhlemezből hajtogatott helikoptert.

S habár vészterhesen közeledtek az esőfelhők, amíg az első cseppek el nem érték a földet, mi maradtunk. Nagyon kellett neki a mozgás és a megszokott játszótéri hangulat, ahol ő az úr és ő választ játékot.

GURULÓS VIRSLI

Három körül kezdtek potyogni az esőcseppek, így hamar összekaptuk magunkat. Még épp időben, mielőtt a bőrigáztató funkcióra váltottak volna a felhők elértük a közeli magasvasút állomását. Hazafelé menet beugrottunk az MBK-ba, Bangkok egyik legnépszerűbb bevásárló plázájába, ami talán csak abban különbözik a Chatuchaktól, hogy itt hét emelet magasságig nyúlnak a boltok és többségében csillogó-villogó a környezet. Az árubőség azonban itt is szinte már nyomasztó.

Este lett mire hazaértünk. Egy közeli 7Eleven-ben (a mindenre jó, mindig nyitva tartó kisbolt-lánc) kerestünk Sárinak tejet, amikor kibökte, hogy ő gurulós virslit kér. És tényleg, a pulton állt a mozgó hengerekkel teli melegítő, ahol lassan görögtek a virslik előre. Pálcára húzva kapta az elsőt, amit pillanatok alatt eltemetett. Aztán még egyet a szomszédos üzletben, s még lefekvés előtt is betolt egy felet. Mi csak néztünk: nagyon ki lehetett éhezve a kiscsaj az ismerős ízekre.