augusztus 21.

Singapurból az út már nem tűnk olyan hosszúnak, s habár egész végig sötétben repültünk, mégsem akart álom jönni a szemünkre. Az ülésbe épített kis képernyőt bámultuk, hogy elüssük az időt. Még sötét volt, mikor szervírozták a reggelit majd megkezdtük a leereszkedést Ausztrália fölött. Reggeli negyed 6 lehetett. Mai második reggelinket nem sokkal azután hordták ki, hogy a Sydney-Auckland járat a magasba emelkedett. Ez annyira megterhelt minket, hogy egyből elaludtunk. Otthon ilyenkor szoktunk lefeküdni. Itt meg ilyenkor szokás kelni.

Aztán a sok víz után ismét megpillantottuk a szárazföldet. Vastag, bolyhos felhőkkel borított elevenen zöld táj. Kis szigetek felett húztunk el, ahogy rárepültünk az aucklandi leszállópályára. Megannyi kis zöld ékszerdoboz melyet a felhők mögül kikukucskáló nap élénkzöldre festett.

Megérkeztünk végre. Helyi idő szerint nem sokkal dél után. Magyarországon ez mínusz 10 óra, azaz hajnali 2, fél 3. Átverekedtük magunkat a belépési procedúrán, ami sziget lévén nem is olyan egyszerű. Egyrészt semmi idegen szerves anyagot, beleértve a bakancs aljára tapadt sarat is, nem szabad behozni az országba, nehogy felboruljon annak érzékeny ökológiai egyensúlya. Másrészt kényesen ügyelnek arra, hogy mindenkit, akinek erről nincsen hivatalos és pecsétes papírja és mégis munkavállalási céllal érkezik, visszafordítsák.

Habár jó lett volna egy kis magány, ennyi repülés és más emberekkel egy levegőt szívás után, egyenlőre ez nem adatott meg. Nyolc ágyas szobába foglaltunk szállást, 3 napra, úgyhogy a félmeztelenül való rohangálás és a hangos szellentés még várat kicsit magára. Most meg kell elégedni a meleggel, a finom vetett ággyal és más túrázók szanaszét szórt cuccának és zoknijának látványával és szagával. Egyébként a város szívében vagyunk, 500 méterre a kikötőtől és szinte egy karnyújtásnyira a déli félteke legmagasabb építményétől, a 328 méter magas Sky toronytól.

Nagyon fáradtak voltunk megérkezéskor, így csupán olyan rövid városnézésre vállalkoztunk, ami a szállás-bolt-szállás útvonalra korlátozódott. Vettünk egy üveg finom bort is, de ahogy visszaértünk a szobába és ledőltünk az ágyra vége lett a dalnak. Még csak fél hét lehetett de mi úgy a hogy voltunk, ruhástól, csak a cipőt rúgtuk le, elaludtunk egymás mellett egy emeletes egy alsó részében.