Napi kétszer a parton

Már az első fürdőzés alkalmával elhatároztuk: maradunk. Ahogy a lemenő nap színesre festette a vizet, volt annyira giccses látvány, hogy még kétszer megnézzük. Szóltunk Howardnak, a faház szabad, így semmi akadálya nem volt a dolognak. Különösebb terv nem született.

Maradunk

Egy éjszakára foglaltunk szállást, aminek a kulcsát (és a pontos címét is) a part mellett álló TipTop étteremben lehetett átvenni. Howard, egy ide települt angol irányítja ezt is, azt is. Meg ki tudja még mit csinál. Három ember helyett dolgozik: vendégeket vesz föl a közeli város repterén, fuvaroz, bevásárol, levelekre válaszol és este felszolgál az étteremben.

Mamutik-sziget

A kormányos tolta neki veszettül, néha ráfutottunk egy hullámra, ami nagyott dobott a hajón, Sári hangosan nevetett, ahogy beletúrt a szél göndörödő fürtjeibe, majd kikötöttünk az első szigetecskén. Sárga föveny, pálmafák, sokan a vízparton. Jött a második, ahol ugyanez az emberekkel teli képeslapfotó várt.

fel a folyón

A barlangok pár kilométerre lehettek, de a kanyargós folyón gyorsan elveszti az ember a távolságérzetét. A víz sekély, talán ha térdig ér, a csónak végében a kormányos küzd a lóerőkkel, hol kintebb emelve, hol lejjebb tolva a motort.

még egy nap a szálláson

A csajok délután ledőltek aludni, én irogattam, mikor először tűnt fel a mókus. Végigszaladt a gólyalábakon álló ház oldalán és beugrott egyik szomszédos fa lombjai közé. Tíz-tizenöt percenként megjelent, körbeszimatolt, majd el. Próbaképpen kitettem egy darab gyümölcsot az erkély korlátjára, hátha megpihen, de semmi.