az első nap

Meg is volt aztán a böjtje a korán fekvésnek. Amikor megébredtünk, hogy itt a reggel, aludtunk eleget, indulhat a nap, még sötét volt. Hajnali fél 3. Nehezen, de sikerült visszaaludni, egészen 7-ig. Kótyagos fejjel mentünk kávét főzni, mert azt már tegnap beszereztük, a biztonság kedvéért. És lassan indult a nap.

Megérkezés Aucklandbe

Aztán a sok víz után ismét megpillantottuk a szárazföldet. Vastag, bolyhos felhőkkel borított elevenen zöld táj. Kis szigetek felett húztunk el, ahogy rárepültünk az aucklandi leszállópályára. Megannyi kis zöld ékszerdoboz melyet a felhők mögül kikukucskáló nap élénkzöldre festett.

kezdetek

Pár nap alatt sikerült átállnom és lassan elkezdtem felvenni a munka fonalát is. Aztán úgy egy hét múlva beköltöztem ideiglenes szálláshelyemre, ahol a család megérkezéséig terveztem kibekkelni az időt.

az első hullám

Pár nappal később megvettem a repjegyet és ezzel párhuzamosan beindítottuk Móniék vízum kérelmi folyamatát is. Utánam ők elvileg gyorsan megkapják, bevándorlási ügynök segétségét sem kellett igénybe venni, mindent összeraktunk mi magunk.

levegőben

Az újabb felszállást követően Sári alig várja, hogy hozzák a csokitortát: fejben összekötötte a repülést az édességgel. Végül aztán sikerül rábeszélni a halra és a krumplira. A sok cukortól meg az utazás fokozta izgalomtól kicsit túlpörgött.

megérkezés Vietnamba

Hamisítatlan délkelet-ázsiai hangulat, boltok, kifőzdék előtt ülő emberek, majdnem mint Bangkok, csak egy kicsit szegényesebb kivitelben. Mintha minden, még így este is, két fokozattal szürkébb lenne. Persze az is lehet, hogy a kocsi ablakára rakódott pára zavarta meg az első benyomásokat.