Utazásaink során készült jegyzetek, gondolatok beszámólóvá gyúrt változatai olvashatók alább. Vannak közülük már befejezettek, mások folyamatosan készülnek. Alapvetően három különböző típusra oszthatóak az alábbi írások. Egyesek túravezetéseim során begyűjtött élmények, mások Mónival átélt kalandjaink, hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodásaink emlékei. Aztán ahogy Sári és Vinci megszülettek, ők is részesei lettek a kalandnak: ezek a családi világjárások.
S hogy ne legyen keveredés, a különböző típusú beszámolókat más-más színekkel jelöltem meg:
utazás kettesben
túravezetés
családi világjárás
Vietnam: 2 gyerek, 2 felnőtt
Nálunk alapszabály, hogy vagy gyerekekkel utazunk, vagy sehogy. Így mivel egyikünk sem bír huzamosabb ideig egy helyben ülni, négyen vágtunk neki. Fogalmunk sincs milyen lesz, eddig még csak egy kölyökkel próbáltuk, de majd kiderül. Irány Délkelet-Ázsia, Vietnam, Hanoitól Saigonig repülővel, vonattal, busszal és babakocsival.
2015. 11. 17. - 12. 07.
Bangkok - Borneó
A terv egyszerű volt. Eljutni Bangkokból Borneó szigerére: vonattal, busszal, repülővel, autóval és gyalog. Ez a terv. Legalábbis annak vázlata. Voltak ettől eltérések, ami nem feltétlenül baj, mert azt jelenti: kalandokban és fordulatokban gazdag volt az utazás.
2014. 07. 21. - 08. 19.
A Disko-öböl zenéje
Világos van. Pont mint éjfélkor, amikor lefeküdtünk. Csak az óra segít eligazodni a grönlandi nyárban. Miközben a sátor előtt fő a kávé meglepnek a reggeli szúnyogok. Egy ideig kergeti őket az ember, aztán belenyugszik: nem győzhet. A szomszédos dombok mögött a tenger hatalmas jégtömbökkel telt meg az éjjel. Az Ilulissat jégfjord lökte ki magából őket. A város kutyavonyítással ébred, aztán lassan nyitnak a boltok, a turistairodák és a hentes is: hajnalban fóka és bálnahús is érkezett.
Utazás a Himalája két oldalán
A világ globalizálódásával a kultúrsokk, mint élmény egyre kevésbé rázza meg, kavarja fel az embereket. A reptér, hotel, helyi látványosság zárt útvonalán mozogva minimálisra csökken a hely ránk gyakorolt hatása. Persze közlekedhetünk másképp is. Mert ha egyszer utazunk, akkor érdemes keresni azokat a szituációkat, ahol egyenesen az arcunkba csapódnak az adott ország mindennapjai.
2013. 09. 23. - 10. 10.
40 nap Indonéziában
Egy fekete fóliával fedett menedéken ért minket az eső. Pillanatok alatt hatalmas hangzavar lett. Ordibálva beszéltünk, gyorsan egy kupacba halmoztuk a hálózsákokat, majd gyertyát gyújtottunk. Két napja, mikor Szumátrán landolt a gépünk még nagy vonalakban sem sejtettük, milyen élmények várhatnak ránk a közeljövőben.
2011. 03. 12. - 04. 20.
Az utolsó 52 nap az angyalok városában
Már 516 napja éltünk Bangkokban, az angyalok városában, amikor elkezdtem dolgozni ezen a blogon. És még 52 nap volt vissza, aztán továbbálltunk. Megvettük a repjegyet és a visszaszámlálás megkezdődött. A városban dolgoztunk, ettünk, közlekedtünk, nézelődtünk, ismerkedtünk és vásároltunk már majdnem másfél éve, és minden egyes nap vékony, de lekaparhatatlan filmrétegként rakódott ránk.
Új-Zéland: ahogy elkezdődött
Friss házasok voltunk. Gyerekek még sehol. Már régóta szövögettük tervünket, mikor végül 2008 augusztusának közepén összepakoltunk: két hátizsák és némi kézipoggyász. Hogy kezdetét vegye az életre szóló és mindent meghatározó kaland. Hosszú repülés, több átszállás és kb. 18.000 kilométer után érkeztünk meg Aucklandbe, Új-Zéland másfél milliós metropoliszába.
2008. 08. 17. - 09. 21.