repülés KK-ba

A trópusi forróságot a nagyvárosi környezet fokozta. Csak késő délután mentünk ki az utcára: hogy pénzt váltsunk és hogy körbejárjuk a város éjszakai piacát. A hőség már kicsit enyhült, de azért még megindultak a szokásos izzadságpatakok a hátamon.

Dina mesél

Délelőttre már nem terveztünk komolyabb programot, a szállás környékén tettünk-vettünk, olvasgattunk, pakoltunk és a házigazda feleségével, Dinával beszélgettünk. Eközben Sári a közös hálóban nyunyurgatta a macskákat és az ágyak alá mászva próbálta elérni az ezt megelégelőket.

mozgalmas nap a dzsungelben

Először úgy volt, hogy kibérelünk egy csónakot, csak magunknak, és bejárjuk a folyó felső szakaszait is. Aztán mikor kiderült mennyi is lenne az, inkább letettünk a dologról. A Muluba érkezők többsége felmászik az egyik környékbeli hegy tűszerű sziklaformációihoz, de ezt a kirándulást hármasban még nem tudtuk bevállalni.

fel a folyón

A barlangok pár kilométerre lehettek, de a kanyargós folyón gyorsan elveszti az ember a távolságérzetét. A víz sekély, talán ha térdig ér, a csónak végében a kormányos küzd a lóerőkkel, hol kintebb emelve, hol lejjebb tolva a motort.

a dzsungelben

Nem messze az egyenlítőtől borzasztó a hőség. Az egyetlen megnyugvást és lehűlést nyújtó hely meglepő módon a dzsungel maga és annak folyói. Mulu rendkívül elszigetelt helyen fekszik, egyedül repülővel, vagy hajóval lehet megközelíteni, jobbról-balról áthatolhatatlan dzsungel határolja.

uticélunk Mulu

A sűrű zöldben vékony csík a leszállópálya, körülötte tojástartóhoz hasonló hegyes-völgyes, hepehupás táj. Két férfi húzza be kis kocsin a csomagunkat a vidéki buszpályaudvar nagyságú fogadóépületbe. Negyed óra múlva már a környék féltucatnyi kocsijának egyikében ültünk és robogtunk a szállás felé.