úton a Déli féltekére

Csak repültünk és repültünk, szembe a nappal, lépve át egy újabb és újabb időzónába, mintha dupla sebességre kapcsolt volna az idő. Este 10 után indultunk Londonból és délután 6-ra értünk Szingapúrba, pedig csak 13 órát voltunk a levegőben.

úton keletre

Aztán reggel 10-ig aludtunk. És azt gondoltuk, most végre kipihentük magunkat. Pedig azzal, hogy Londonba repültünk, ha ideiglenesen is, de távolabb kerültünk uticélunktól. Tegnap meg ma még a nyugati szélesség néhányadik fokán sétálgattunk, pár nap múlva pedig a keleti félgömb legszélén leszünk. Belegondolni is fárasztó.

Buli vagy veszélyes

Az utazás közepén arra jöttünk rá, hogy ha a világot két értelmezhető részre osztjuk, akkor sokkal könnyebb Sárinak elmagyarázni bizonyos dolgokat. Így kerültek egyes tevékenységek a buli, mások a veszélyes kategóriába.

repülés KK-ba

A trópusi forróságot a nagyvárosi környezet fokozta. Csak késő délután mentünk ki az utcára: hogy pénzt váltsunk és hogy körbejárjuk a város éjszakai piacát. A hőség már kicsit enyhült, de azért még megindultak a szokásos izzadságpatakok a hátamon.

uticélunk Mulu

A sűrű zöldben vékony csík a leszállópálya, körülötte tojástartóhoz hasonló hegyes-völgyes, hepehupás táj. Két férfi húzza be kis kocsin a csomagunkat a vidéki buszpályaudvar nagyságú fogadóépületbe. Negyed óra múlva már a környék féltucatnyi kocsijának egyikében ültünk és robogtunk a szállás felé.

az első hullám

Pár nappal később megvettem a repjegyet és ezzel párhuzamosan beindítottuk Móniék vízum kérelmi folyamatát is. Utánam ők elvileg gyorsan megkapják, bevándorlási ügynök segétségét sem kellett igénybe venni, mindent összeraktunk mi magunk.

a cél: Borneó

Áldozatául estem természetfilmeken nevelődőtt képzeletemnek: veszélyes állatoktól hemzsegő, áthatolhatatlan dzsungelt vártam, ahol még fejvadászok élnek, majmok az indákon és ahol minden lépést meg kell fontolni, mert ki tudja mi les ránk a kikövezett ösvényről letérve.

levegőben

Az újabb felszállást követően Sári alig várja, hogy hozzák a csokitortát: fejben összekötötte a repülést az édességgel. Végül aztán sikerül rábeszélni a halra és a krumplira. A sok cukortól meg az utazás fokozta izgalomtól kicsit túlpörgött.

hosszú megálló Saigonban

Az első repülés másfél óráig tartott, Vinyóka aludt, Sári kapott egy adag rizst hússal, mert a leves neki még túl bizarr, azzal ő is feltöltötte magát. Landoltunk Saigonban, ki a gépből, be a terminálba, be a következő kapuhoz. Innen volt még 3 óránk a következő felszállásig. Sétáltunk Vinyókával, futóverseny Sárival, hogy menjen az idő.

hosszú taxiút a reptérre

A második sofőr bele is megy, hogy a taxióra alapján fizessünk majd és nem egy előre bemondott összeget, aztán bepakolás és irány a Don Muang reptér, Bangkok kisebb reptere ahonnan a fapados járatos szoktak indulni.

úton

Az utazás akkor kezdődik el igazán, amikor a kapkodást felváltja az izgalom. Ez általában arra a pontra tehető, amikor az ember érzi: ezt a gépet már elérjük. Leszálltunk a reptéri buszról, feladtuk egyetlen nagyzsákunkat, keresztül az átvilágításon aztán vártunk hogy felszálljon a gép.

indulunk

Hamarosan indulunk a reptérre. A csomagok összekészítve - igazából erről szólt az elmúlt pár nap - Sári egy könyvet nézeget, Vincike meg alszik. Ő még nem is sejti, hogy hamarosan egy számára teljesen új helyzetbe és környezetbe kerül.