Oltárra fröcsögő vér

Két kis srác gumislaggal locsolja fel a vért, míg pár lépéssel mögöttük az áldozatot végző férfi egy kis gidát vezet a szentélyhez. Letérdel, hátrahajtja az állat fejét majd a késért nyúl. A halált a mindennapokból száműzők közül többen hátrahőkölnek. Bele egy vértócsába, amit a templom mellé kidobott állatfej eresztett magából.

az Everesttől északra

Balra a Rongbuk kolostor, szemben, az egyre szűkülő völgy végében pedig az Everest északi fala. Felhők takarásában, csak rövid pillanatokra mutatja meg magát a majd négy kilométer magas kő háromszög egy-egy havas, sziklacsipkés részlete. Az alaptábor emléktáblákkal, kínai határőrök sátraival tarkított és imazászlókkal teleaggatott szentély.

Tibeti konyhákban

A helyiek szerint egy jó reggel csakis campával és forró jakvajas teával indulhat. Ez utóbbi talán ismertebb: a jellegzetes íz- és szagvilágú vajhoz sót, tealeveleket és forró vizet adnak és egy faedényben addig keverik, míg sűrű, piszkosfehér levet nem kapnak.

Tibeti kocsmákban

Egy bolt elé költözött ki az ivó, beton kockákon és a lépcsősoron ültek a környékbeliek. Négy férfi vadul kockázott és a kagylókból meg fa pálcikákból épített pályán próbálták előbbre juttatni a bábut szimbolizáló lyukas érmét. A sörök mellé itt is feles poharak érkeztek, amit hol a tulaj, hol egyik vendég töltött minduntalan újra. Már esteledett, mikor feltűnt egy rendőrnő.

Végig a Barátság főúton

A Tibetben és a Barátság főúton való utazást szigorúan ellenőrzött keretek közé szorította a rendszer. Külföldiek önállóan nem járhatják be a területet, sofőrrel és vezetővel kapcsolt buszos vagy terepjárós csoportok közlekedhetnek csak az országrészben. A kötelező vízum mellé, szinte méterre pontos útvonalengedély is jár, melytől eltérni tilos.

Lhasa

A jakvajas tea íze első alkalommal legalább akkora kultúrsokk, mint látni a Potala palota szentélyeibe begyömöszölt egy jüanosokat. Ezer meg ezer kicsi Mao mosolyog ránk a bankjegyekről, minden pillanatban arra emlékeztetve, hogy ez a Tibet már nem ugyanaz a Tibet, amit filmélményeink alapján elképzelnénk.

Bhaktapur

Egy helybelit követve vesszünk el a kis utcákban. Bambusz állványokkal megtámogatott falu, ősöreg téglaházakkal határolt sikátorokon keresztül eldugott zugokba juthatunk.

katmandu

Nepálba érve az ember legjobb, ha elveszti az időérzékét. Nem lesz rá szüksége. Legokosabb, ha mindjárt a reptéren odaadjuk karóránkat az első szembejövő idegennek. Errefelé az a mondás járja, hogy a nyugati embernek órája van, a keletinek meg ideje.